Van itt három nő. Negyvenen innen, negyvenen túl. (De nem mindenen túl!)
Szóval három nő, négy gyerek, öt férj, néhány válás (tengernyi könny). Meg nevetés is, persze, szerelem, eufória, lebegés (huszonkét szemránc.)
Meg egy csomó ügy, emlék, gondolat, őrült kaland. Egy csomó seb. Egy csomó görcs. (Egy csomó csomó, téli estéken bogozgatni való.)
Gyere nyugodtan te is, mondd el a történeted. Jó lenne, ha mindennap jönnél, a teáddal érkeznél, halk zenével. Aztán hátradőlnél, sóhajtanál, picit mosolyognál. Szóval, gyere, hozd magaddal a bogodat is, megoldjuk.
Nézd, itt ez a három nő, neked. Mert... (lásd fönt.)
December 23.Ma erőt vettem magamon, és megvettem a hiányzó ajándékokat. Biztos elmebetegnek nézett az az árus, akinél egy gyapjúsálat markolásztam, az árát kérdeztem, majd elbőgtem magam. András éveken keresztül ilyen sálat hordott – tőlem kapta. Hogy fogunk így…
Andi élből lehülyézett, mert ő aztán annyira okos, és meg is mondta, vegyem tudomásul, mindig a nőn múlik minden. Ha kell nekem András, szerezzem vissza… Persze, ha kell. tovább
"Ez lesz a veszted, mind a kettőnk veszte" December 21.Nem tudtam felkelni, a szememet se tudtam kinyitni, bedagadt a sírástól. András indította el a gyerekeket iskolába. Délutánig feküdtem és szenvedtem. András óránként hazatelefonál, jobban vagyok-e már. Meguntam,…