A valódi, felvidéki sztrapacska receptjét drága nagymamám hagyományozta édesapámra, abban az évben, amikor először érezte úgy, hogy már nem él sokáig. Emlékszem, kecses fotelben üldögélt akkoriban már az én nagyanyám. Kitaposott papucsával, néha eltotyogott az udvar végében álló diófához, és ott is üldögélt egy kicsit. Marci névre hallgató kandúrunk, ha hozzádörgölőzött, felmordult a nagyanyám: ej, Marci, te is csak láb alatt vagy, mondta. Nem sokáig dörgölőzöl már, érzem. Szepikém, mondta apámnak, ide ülj. Elmondom néked a legfontosabb recepeket, ne vesszen kárba, ne legyen semmivé, ne váljon köddé, füstté, porrá velem együtt. Ha sztrapacskát kívánsz csinálni kisfiam. Először is jófajta rózsa krumpliból válogass nagyobb darabokat, mert azokat könnyebb lereszelni. Aztán nagylyukú reszelőn a nyers krumpliból reszeljél vagy ötöt, s keverd el liszttel, meg egy tojással addig, míg szaggatható tésztává válik. Nem hagyd sokáig állani, mert megfeketül. Bár az íze akkor is jó. A nokedlinek kiszaggatott tésztát aztán juhtúróval bőven, pörcre sütött szalonnával csínján locsold meg.
Ezt mondta hát az én nagyanyám az apámnak, ő nekem, s én a fiamnak. Jó nehéz, egészségtelen étel, hizlalós. Imádom. Na ezt nem ettem ebédre.
A maradék füstölt szalonnát, csak hogy ne kelljen kidobni, felszeleteltem, tepsibe fektettem, egymás mellé szorosan, mint jó szeretőket. Lisztbe, reszelt sajtba bepaníroztam, egy fiatal csibe mellét, miután borssal, sóval és majorannával jól megdörzsöltem a bőrétől megfosztott zsenge húsát. Az ily módon bepanírozott csibemellet a tepsibe fektetett szalonnacsíkokkal betakargattam szépen, és sütöttem lassú tűzön negyven percen át. Ropogósra.
A maradék füstölt szalonnát, csak hogy ne kelljen kidobni, felszeleteltem, tepsibe fektettem, egymás mellé szorosan, mint jó szeretőket. Lisztbe, reszelt sajtba bepaníroztam, egy fiatal csibe mellét, miután borssal, sóval és majorannával jól megdörzsöltem a bőrétől megfosztott zsenge húsát. Az ily módon bepanírozott csibemellet a tepsibe fektetett szalonnacsíkokkal betakargattam szépen, és sütöttem lassú tűzön negyven percen át. Ropogósra.
Hát ezt nem ettem tegnap ebédre. Pedig de jó is lett volna!
