Ha az óvodáskorú gyerek azt látja a képernyőn, hogy valakit lelőnek, azt hiszi, ez csakugyan megtörtént. Olvasom az NRC Piackutató vizsgálatát a gyerekek internetezési szokásairól. A felmérésből kiderült, hogy már a 6 évnél fiatalabb gyerekek is interneteznek. Természetesen elsősorban játékra használván a világhálót.

Ma már sok olyan számítógépes program létezik, amely gyerekek millióit ülteti a gép elé. A virtuális küzdőtereken a világ bármely pontján lévő játékosok egymás ellen harcolnak, végtelennek tűnő földalatti labirintusokban mágiával és fegyverekkel kell szembeszállniuk rettenetes ellenfeleikkel. S a szülő, mint jómagam is, csak akkor döbben rá, mit is játszik a gyerek, mikor véletlenül elkapja a beszélgetést, mely így szól: "Délután jössz játszani köcsög arabosat?" A szülőben ilyenkor meghűl a vér. Okkal? A kérdésről vitatkoznak a szakemberek. A pszichológusok többsége szerint az erőszakos számítógépes játékok, és az agressziót sugárzó filmek segítenek a gyereknek az agressziót kiélni, kifelé fordítani. Ilyen értelemben hasznosnak is mondhatók. Nem véletlen, hogy a régi mesék, a Piroska és a farkas, meg a Jancsi és Juliska is tele van borzasztó dolgokkal. Egy mesekutató egyszer megszámolta, hogy hatvanpercnyi Tom és Jerry rajzfilmben 88 esetben hajigálták egymás szakadékba verték lapáttal fejbe, szögezték vasvillával falhoz egymást. Amerikai kísérletek szerint ezek a mesék, számítógépes játékok és filmek a gyerekek agressziós szintjét rövidtávon ugyan növelik, de a hosszú távú hatás nem egyértelmű. Az életkornak megfelelő mesék és játékok valószínűleg segítenek a gyereknek a konfliktusok kezelésében, és oldják a feszültséget. A nem nekik való, technikailag tökéletes, készen kapott képek azonban elmossák a határt valóság és mese között és, ha nincs felnőtt, a gyerek mellett, aki segít a látottakat magyarázni, illetve kikapcsolni, ha kell, akkor a feldolgozással baj lehet.

Ehhez még olvasd el ezt is: Csak kicsit halsz meg. Ok?