Az még csak rendben, hogy egy egyházi iskolában nem engedélyezik a kiskamasz lányoknak a spagettipántos felső viseletét, hogy tilos a haskilátszós szerelés, és hát azzal sincs mit vitatkozni, ha az igazgatóság az egy centis törpesarkú cipőt magassarkúnak minősíti. Az odajárók tudomásul veszik a szabályokat, a tinilányok nem festik magukat, pattanásos arcukat még alapozóval sem korrigálják.

De...

..azért ott nagyon nincs rendben valami, ha az átlagnál nőiesebb lányt, fentebb említett félapáca tanár egyszerűen rossz lánynak minősíti, és megkéri a többieket, ne barátkozzanak vele. Sőt, hozzáteszi, hogy egy másik lánnyal se barátkozzanak, mert az zsidó!  Nyilván ez is olyan bűnnek számít, mint a szemhéjfestés, esetleg  a miniszoknya, teszem én hozzá, meg egyébként is ilyen forrongó, vészterhes időkben lehetőleg az ember ne kötelezze el magát…

A gyerekek persze elmesélik otthon a történteket, mire a felháborodott szülők vizsgálatot kérnek az igazgatónőnél, amit az meg is ígér. Tanárnőnk azonban kiszimatolja, hogy az igazgatónő egyesével szeretné kihallgatni a gyerekeket, valamint őt is, ezért másnap hajnalban az iskola előtt várja meg a lányokat. Ő veszi kezelésbe egyesével a gyerekeket. Laza kis terror veszi kezdetét, melyben meggyőzi a már egyébként is megfélemlített lányokat, nem gondolta komolyan a zsidózást, és a többit.
Mi több, talán el sem hangzott az egész.
A vizsgálat emígyen okafogyottá válik – elmarad.

A „rosszkislány” pedig egyre rosszabbul érzi magát, hiszen feljebbvalója, az erkölcsiséget képviselő tanárnő folyamatosan vegzálja, terrorizálja. Már a szünetben sem mer kimenni a mosdóba, nehogy összefusson a tanárnővel, nehogy megszégyenüljön aznapi rossz frizuraviseletéért, mert éppen balra fésülte a haját. Attól tartok, itt már nemcsak a személyiségfejlődés akadályozásáról van szó, nemcsak a lélek porbatiprásáról. Egyszerű bosszúról – amúgy az erkölcs és a hit nevében, kérném tisztelettel.

Még egy kis adalék: tanárnőnk az utánpótláson is rajta tartja a kezét, csak hitbuzgó keresztény, rendes, nyilvánvalóan zsidókat nem annyira szerető gyerekeket vesznek fel ide – az ő javaslatára.
Állítólag több szülő is bejelentést tett a városi önkormányzatnál – osztályozási gondok, magatartás alapján tantárgyi buktatás, stb., -  hiszen az iskolától megoldás nem várható.  Hogy lesz-e vizsgálat? Kiderül.

Mit mondhatnék még?
Annyi mindentől rándul görcsbe az ember gyomra, annyi mindennel harcol nap mint nap. De mind nem számít, ha a gyereke közben jó helyen van, ha a szülő bízhat abban, hogy a büdös kölkét tanító pedagógusok nevelik, oktatják  és kibontakoztatják a személyiségét. Pláne egy egyházi iskolában.
De végülis, mit kérek én számon abban az országban bárkitől is, ahol egy plébános megveri a postást, ahol az ügyvéd lelép a házvásárlásra adott foglalóval, ahol egy egész kerületi önkormányzat bonyolódik korrupciós ügybe?  Ugyan mit?
Jó hír pedig nincs, hiszen itt, ezeken az ügyeken nevelődnek, szocializálódnak gyerekeink is. S ha ehhez bármely egyház még az áldását is adja, hát nagyon úgy néz ki, lehúzhatjuk a redőnyt. Ámen.