Kezdenek a dolgok gömbölyödni. Vagy ha pontosabb akarok lenni, hát nem annyira sarkosak, mint egy hete. És ezért őszintén hálás vagyok, a hónapok óta tartó folyamatos stressz, a bizonytalanság épp kezdett a fejemre nőni.

Az új munkahelyem, félve jegyzem meg, mert babonás vagyok, és leginkább azért, mert a három hónapos próbaidőm első hetén vagyok csak túl, szóval az új hely, azt hiszem, az, amire az ember vágyhat. Jó sok munka, pörgés, aztán néhány percnyi szusszanás, egy félmosoly ide, egy-két mondat oda, ebédidőben, és megy minden tovább. Ami külön jól esik a lelkemnek, hogy ezek a fiatalok egyszerűen életet lehelnek belém. Kezdek rácsodálkozni a világra, jé, ez így is működik? És működik, vagy ahogy a nagyobbik gyerekem msn-nyelven mondaná, műkszik.

Csak a családi életünk nem műkszik. A munkával nyertem egy kis időt, hogy ne állandóan a sebeimet nyalogassam, és a kapcsolatunkon merengjek. Andrással már beszélek, őszintén érdekelt, hogy merrefelé tölti az éjszakáit.
Ismerem azt a hangot, azt a cigaretta átitatta, az időt mindenféle kocsmákban töltő pasi hangját, aki még csak másnapos sem tud lenni, hiszen az aznapi kijózanodáson sem jutott túl. Kérdezem tőle, hogy a munkájával foglalkozik-e. Hülye kérdés persze, azt válaszolta, éppen szabadságon van. Aha, biztos így van. Mondtam neki, ha gondolja, és úgy érzi, hogy tudunk egymás mellett élni azzal a lehetőséggel is, hogy talán elválunk, jöjjön haza. Külön szobában alszunk.
- És aztán majd meglátjuk, mi lesz? - kérdezte halkan.
- Aztán majd meglátjuk.
- Te, Juli, vágta rá rögtön, én ebbe az egészbe beledöglök. Nincs már erőm, hogy a megbocsátásért esedezzek, érezned kell, hogy komolyan gondolom. Szóval, csak akkor megyek haza, ha visszaengedsz.
- Most mondtam, gyere.
- Nem így értettem. Szeretnék visszamenni hozzátok.

Hallgattam. Valami olyasmit nyögtem végül, hogy időre van még szükségem. Hát hogy magyarázzam el neki, hogy a bizalom tűnt el? Meglopott valamiben, amit soha nem tud visszaadni. Elvette a szerelmünket.
Közben pedig iszonyatosan sajnálom, mert tényleg azt érzem, hogy ő már mindent megbánt. Megszenvedte ennek a félrelépésnek minden egyes rezdülését. Hogy ő sem tud úgy emlékezni erre a kapcsolatra, mint egy tiszta szerelemre... Ez lenne hát az elégtétel?

És hol vagyok én?
Hol vannak az én érzéseim?
Persze az önsajnálat sehova nem vezet, de azért jól esik.

Felhívtam a lányokat, hogy szombaton találkozzunk, sorsdöntő dolgokról akarok velük beszélni. Erre a lüke Rita belesikított a telefonba, hogy na végre, mióta pofázom, hogy egy új pasi kell neked, végre, hogy lett egy! Szó sincs semmiféle pasiról, mondtam neki, épp elég nekem ez az egy... Egy frászt, anyukám, mielőtt visszafogadnád, a te kis édes uradat, Andriskádat, mert úgyis ezen merengsz, végre ki kell próbálnod egy futó, kis laza viszonyt. Ahogy mondani szokták, szemet szemért, anyukám, én megoldom neked ezt a kérdést! Kerítek neked egy futó viszonyt...
Röhögtem, én a Rita elképesztő vehemenciáján mindig röhögök, de azért egy pillanatra elgondolkodtam. Hogy egy flört, egy flörtöcske talán tényleg jót tenne...
 

 

Szerző: izadóradanken  2009.02.06. 10:40 21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr41925989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jacques Ucca (törölt) 2009.02.07. 21:44:39

Sosem gondoltam hogy a "csakazértis bosszú" megoldása lenne bárminek is.. Erős az ki felülemelkedik (Toyota)

csacsacsa 2009.02.07. 22:05:09

Nagy marha vagy drágám,ha a barátnőidtől kérsz ebben tanácsot.
Amúgy fikciónak jó, az elején majdnem bedőltem :)

sys 2009.02.08. 04:18:48

MÁR nincs ereje, hogy a megbocsátásodért esedezzen? mér, eddig mit csinált? egyszer elmondta, hogy szakított ancsikával, legyen minden szép és jó, és ennyi? ez volt a nagy pedálozás?

nem hiszem, hogy vissza kéne fogadnod. egy elkényeztetett kis pöcsnek tűnik. köszönd meg anyukának, aki szerint persze te leszel a hibás ezér is.

csacsacsa 2009.02.09. 14:39:09

@sys: Kedves! Hány éves vagy?

csacsacsa 2009.02.13. 10:28:34

A flört az élet sója! Királylány, egy ebéd?

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.13. 19:10:50

Ha háromnegyed lennél, egy kicsit nyugodtabb lennék. Az már ugye mégiscsak kiforrott férfi lélekre vall.De mondjuk, rendben van.
Menjünk tovább: színházi direktor voltál-e valaha, vagy éppen nem vagy-é most? Ne nevessé' ez roppant fontos kérdés, most csak gyorsan válaszoljál
:-))

csacsacsa 2009.02.13. 20:25:32

@izadóradanken: Nem voltam, nem vagyok, nem leszek színházi direktor.

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.13. 21:28:18

@csacsacsa: rossz pont, mély fájdalom. Akkor te mi lenni?

csacsacsa 2009.02.13. 21:45:02

@izadóradanken:Én lenni kisnyuszi, most éppen nincs sapkám.
(villamosmérnök)

csacsacsa 2009.02.13. 21:53:50

@izadóradanken: Szerinted egy sz.direktor nem tudja ki volt I. Duncan? Elég rossz a véleményed a fajtájukról.

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.14. 18:48:49

@csacsacsa: Királyfi, lehet, hogy igazad van, egy rendes színidirektorka csak tud valamit Isadoráról. Csak én mostan kissé el vagyok varázsolódva. Fura érzés. Mintha valaki csapná nekem a szelet... Te is így látod?

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.14. 18:50:28

Csacsacsa, a gasztronómiai üzenetváltást rakjuk át ide. Az előételnél tartottunk. Én spárgát gondoltam volna. Lehet?

csacsacsa 2009.02.14. 21:14:49

@izadóradanken: Királylány! Bizony én is úgy gondolom. Talán a folytatásra is jó hatással lesz.

csacsacsa 2009.02.14. 21:17:01

@izadóradanken: Rendben, csak azért is, mert még sose szántam rá magam, hogy azzal kezdjem. Leves legyen?

csacsacsa 2009.02.14. 21:19:10

@izadóradanken: "Fura érzés. Mintha valaki csapná nekem a szelet..." meg lehet szokni :) gondolom

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.16. 18:26:55

@csacsacsa: Kedves Királyfi! Leves feltétlen legyen, egy jó levesért fél életem is odaadnám... Hú, azt hiszem fácánlevest nagyon ennék. Rég volt már, hogy a teríték láttán- ezek voltak a szegény kiterített fácánkák a vadászat után - elmerengtem, eszek-e valaha is fácánhúst. Aztán ettem. És elképesztően finom volt, különleges, semmivel össze nem hasonlítható íze van. Akkor jó lesz a fácánleves?

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.02.16. 18:28:53

@csacsacsa: ha hozzászoktatják az embert, tényleg nem is olyan rossz. Például ez a hét is jobban indult, pedig a hétfő a rémrossz napok egyike. Neked hogy indult?

aubergine 2009.02.18. 16:28:54

Most találtam rá a netregényedre és kísértetiesen hasonlókon megyek át folyamatosan, másfél éve.
Ugyanígy kezdődött, a mobillal, csak én nem tudtam tartani a pofámat, egyből rákérdeztem. Hazudozott össze-vissza, hogy csak barátság, félreértem. Persze, a szerelmes sms-eket már csak félre lehet érteni! Választás elé állítottam, sem ő, sem a szerelme nem akart felborogatni semmit. Én a moslékban tapicskolást nem akartam.
Megígérte, hogy véget vet a kapcsolatnak, de teljes hírzárlatot rendelt el felém, semmiről sem kérdezhettem, vagy tudhattam. 8 hónapig próbáltuk kínlódva helyreállítani a házasságunkat, illetve utólag tudom, hogy én görcsöltem rajta. Ő el se mondta a csajnak, hogy tudok a létezéséről. 8 hónapig hullámhegyek és -völgyek váltakoztak. Éreztem legbelül, hogy a teste velem, de a lelke nem. Hiteltelen volt amit csinált, vagy mondott, közben elkezdett engem okolni, hogy miattam nem tudunk túllépni a válságon. 8 hónap elteltével kiderült, hogy a csaj még mindig megvan! Ekkor felhívtam (a csajt!) Utólag azt gondolom, már akkor fel kellett volna,amikor az egész kiderült. Mondtam viheti, de mindenestül. A csaj is össze-vissza hazudozott. Majd rám talált a csaj férje teljesen titokban, aki szintén tudott már a viszonyról, de nem ő akarta felnyitni a szememet. Ekkor már tényleg szakított a férjem a nővel, és pontosan 1 hónapig a tenyerén hordott, hogy visszafogadtam.
Azóta? Azóta természetesnek tartja, hogy együtt maradtunk,de én még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a jó megoldás.
Sz@r az érzés, hogy semmi nem lesz már olyan, mint volt! Egyszer fent, egyszer lent. Én is megpróbáltam mindent bevetni: lefogytam, csinosabban öltözök, édelgés, hízelgés, udvarlás, elcsábítás, stb. Szívesen veszi. Csak éppen nem viszonozza, és ez elveszi a kedvemet. Oda az önbizalmam...
46 vagyok, 25 éves házasok leszünk az idén. Ő nem akar válni, én legalább egy kis különélést nem bánnék.
Tudom, hogy semmire nincs garancia, az érzések változhatnak, de a hazugságot nem tudom megbocsátani, és hogy 8 hónapig hitegetett és engem okolt.
Ja, és a pia is mindennapos vendég nálunk. :( Gondolom, a feszültséget oldja vele.
Bocs, hogy ennyit beírtam.

süti beállítások módosítása