Még az jutott eszembe Dixi-ügyben, hogy vannak nők, akik egyszerűen arra gerjednek, hogy a pasi másé legyen. Ha másé, akkor mindjárt macsóbb, fényesebb, édesebb... Elmesélek egy történetet.

A gimiben senkinek eszébe sem jutott, hogy a Körtével flörtöljön, vagy a házija elkunyerálásán kívül mást is akarjon tőle. Körte ugyanis magas, hosszú, roppant okos, ám elkeserítően bamba srác volt.

Igen ám, de történt egyszer, hogy az iskolai farsangra Körte egy szőke bombázóval érkezett. A csajnak derékig érő, dauerolt barbihaja volt, állati jó segge, és láthatóan vagy két évvel idősebb volt Körténél. Rohantunk a lányvécébe, hogy megtárgyaljuk a látottakat. Mi a fenét eszik ez a csaj a Körtén? Amikor se nem jó fej, se nem vicces, se nem menő?
Ildike, az osztály királykisasszonya ekkor ujját a szájába vette, mint mindig, amikor gondolkozni próbált, és azt mondta.
– Valójában egészen szép szeme van neki.
Mind a négyen Körte szemeit láttuk magunk előtt, és megállapítottuk, hogy Ildikének igaza van.
Ekkor a Szepi szólalt meg, hogy ő egyszer véletlenül meglátta a Körtét a tornaöltözőben, és egész jó izmai vannak, csak ez felöltözve nem látszik a sok bő cucc miatt.
És még mindannyian hozzátettünk valamit. A hajáról, a kezéről, a fenekéről, a mosolyáról. Mire a vécéből előjöttünk, már meg voltunk győződve róla, hogy Körténél jobb pasi még nem született e földre.
Aztán kiderült, hogy a szőke lány nem is a barátnője Körtének, hanem valami látogatóba jött külföldi rokon, akit nem akart otthon hagyni unatkozni.
De ekkor már mindegy volt, megindult a nőstények között a véres verseny Körte kegyeiért. (Először persze Ildike szerezte meg, és jártak is vagy három hétig.)

Egyébként olvastam egy cikket valahol, hogy skót tudósok megállapították, hogy a nőknek jobban bejönnek azok a férfiak, akiket más nők vonzónak találnak. Pasikról készült fotókat mutattak nőknek, aztán olyanokat is, akik mellett bombázók vigyorogtak. Az utóbbiakat sokkal menőbbnek látták a kisérleti nyuszik, mint a szingliket. Evolúciós szempontból ennek a tudósok szerint az az oka, hogy energiamegtakarítás olyan egyedet kiválasztani a fajfenntartásra, amelyik máshol már bizonyított.

Bár mindannyian ismerünk Mancikákat, Dixikéket, akik elvált asszonyka létükre egyáltalán nem élik magányosan a mindennapjaikat, sőt. Ezek a Mancikák, mintha szándékosan a tisztes, férjes asszonyok bosszantására születtek volna, és mindent elkövetnek, hogy jámbor férjeinknek elcsavarják a fejét. Az a mottójuk, hogy tartsd meg, ami a tiéd, ha tudod, különben elveszem. Ezeket a Mancikákat mindannyian utáljuk, és az erkölcstelenség mintapéldányának tekintjük. (Kivéve, ha mi magunk vagyunk a Manci.)
Pedig Mancikánknak esélye sem lenne, ha a mi férjecskéink nem volnának olyan könnyen kaphatóak. És mondjuk, ha például mi sem kinyúlt mackóban, zsírhajjal repkednénk köröttük egész hétvégén. (Bocs, ha szíven ütött.)
Ha objektíven szemléljük a dolgot, be kell látnunk, hogy a szerelmi háromszöghöz három személy kell, vagyis a becses nejek sem vétlen áldozatok. Ha képesek ugyanis a férjecskék figyelmét kitartóan magukra irányítani, akármilyen csapodár is a lelkem, nem fogja észrevenni a Dixikéket, Mancikákat, hanem boldog, jóllakott óvodásként lohol a nyomukban.