" a násznép előttem volt, egy óriási bálteremben ültek különböző asztaloknál. Szóval én mindenkit láttam, ők engem viszont nem. Így hát azt is jól láttam és hallottam, ahogy a pap megkérdezi a vőlegényt, akar-e a férjem lenni. Én meg álltam döbbenten, már mondtam volna, hogy bocs, én lennék ugye a menyasszony, talán ehhez szükség lenne rám is, de nem volt kíváncsi az én válaszomra. Férjhez mentem úgy, hogy igent se mondtam!" tovább
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.