"Jó darabig hallgattam, üresnek és kiégettnek éreztem magam. Aztán azt mondtam, ami elsőre eszembe jutott.
- Nem? – nézett rám teljes kétségbeeséssel a férjem.
Nem, mondtam még egyszer. Vettem a kabátomat és hazajöttem egyedül. Egy kikényszerített vallomás terhével..."
tovább
2009.01.20. 10:02
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr55890412
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.