Isten bizony megharapom magamat. Egyrészt döbbenten hallgatom, hogy kevés a gáz, ugye roppantul kevés, meg tudom is, mert például se ovi, se suli nem lesz holnap. Mondjuk az már kicsit furcsa, ha két napig tökre lehűlik az épület - fűtés nélkül -, akkor hétfőn mi lesz - tízszer annyi energiát kell majd használni, hogy felfűtsék? Most akkor mivel nyerünk?

Engem például állandó jelleggel leértetlenez a férjem, amikor otthon leveszem a fűtést. Azt mondja ugyanis, ha állandó a hőmérséklet, nem kapcsol be annyiszor a termosztát, csak rövid időre, kevés energiát használva. Ha tehát lejjebb tekerem a hőfokszabályzót, azzal több energiát használok, mintha nem. Hát ki érti ezt?

Kevés a gáz mondják, mi meg aggódjuk magunkat halálra, rohamozzuk meg az aktuális elektromos nagyáruházakat villanymelegítőkért, én meg vesszek össze a férjemmel már megint ezen a hülyeségen, hogy akkor tekerek vagy nem.
Tegnap például beugrottunk a barátainkhoz Érdre. Meséli a férj, hogy ők tényleg komolyan veszik az energiatakarékosságot, átérzik az ország nehéz helyzetét, és két fokkal levették a hőmérsékletet. Mondom, meg vagytok huzatva? Két kisgyerek mellett, akik normál - hangsúlyozom normál, nem túlfűtött - lakáshoz vannak szokva? Azonnal vegyétek vissza, persze éjszaka, az más, de este, fürdetés előtt és után?

Mi takarékoskodjunk jegyzem meg halkan, amikor Szerbiának mi adunk el gázt? Én takarékoskodjak? Ez komoly?

És akkor még azt is olvasom, hogy már hány idős ember megfagyott, az amúgy is fűtetlen lakásában. Ettől viszont komolyan meghűl az ereimben a vér. Mert a szomszédaik mind azt állítják, meg a szockó segítők is, hogy ők aztán mindent megtettek. Igen, tényleg mindent. Már négy emberrel kevesebb nem fűt, nem használ gázt...

De mindegy, megnyugodtam kissé, mert látom, a Környezetvédelmi Minisztériumban sem könnyű a helyzet. Nincs melegvíz a mosdókban, hűvösek lehetnek a folyosók, húhh, a gondolatába is beleborzongok, és okos javaslatokkal is bombáznak minket, miszerint kereszthuzattal energiát spórolunk meg. Nem megy ki a meleg az utcára, csak végighasít egy hurrikán a lakáson, ami után egy hétig folyik a gyerek orra, én meg kapkodom be a fejfájás elleni bogyókat. 
De a javaslataikban a legjobb az volt, hogy a jó szigetelés kincset és energiát ér. Úgy belegondoltam, hogy most lecseréltetem a bejárati ajtót, egy kalap alatt az összes más nyílászárót is. Minő meglepő, hogy ezek a kincset érő gondolatok ilyenkor jutnak el a nagyérdeműhöz, csak kapkodjuk majd a fejünket, hogy mi lesz még eztán!

Azt hiszem, meggyőzött a férjem: nem tekergetem a fűtésgombot. Én aztán nem!

Akit érdekel, hogy a nemzetközi sajtó hogyan reagál minderre, képes beszámolónkat itt olvashatja: http://mertmegerdemled.blog.hu/2009/01/08/gazpoker10