Kedves Zsame,
hát jó, legyen, fogyózok veled, de akkor viszont kelljünk versenyre. Bár mindig is utáltam a versenyt, mert cselekvésre kötelezett, és amire kötelezve voltam, annak azonnal önkéntelenül ellenálltam, de most az egyszer kivételt teszek. Mert én is nagyon de nagyon szeretnék lefogyni. És talán együtt könnyebb.
Kórtörténet:
Tizenhét éves voltam és 58 kiló (170 centi), amikor anyám azt mondta, édesem, biztos vagy benne, hogy azt a második hamburgert is be kellene falnod? És sokatmondóan rábámult a hasamon dudorodó hurkámra.
Forró nyár volt, épp akkor értünk haza a városból, anya is, én is ledobáltuk a ruháinkat és levetettük magunkat az ágyra csak úgy, bugyiban és melltartóban. Útközben, hazafelé vettünk a sarki árusnál 2-3 hamburgernek becézett fasírtos bucit, amiből legalább három fej főzőhagyma lógott ki szirénkedve, ezért nem tudtam neki ellenállni.
Szóval ültem az ágyon, rémült tekintetem a hambira esett, aztán a hasamra, aztán felpattantam, a tükörhöz rohantam, és megnéztem magam úgy istenigazából, könyörtelenül, elölről, hátulról, és kicsordult a könnyem.
Vége az életemnek, vége e fiatalságomnak, minden reménynek oda, vénlány maradok, egy hájas, undorító, dagadt, lottyad, rezgőhájú sertésszűz mindörökre.
És mivel akkoriban az anorexia fogalmát még nem nagyon ismertük, belevágtam hát a háromnapos diétába, amitől mindenki viszolyogva kapott a gyomrához, ugyanis mindenki túl volt rajta már legalább egyszer, és mindenki meg is sínylette már legalább egyszer, úgyhogy tudták, miről beszélek. Viszont három nap alatt három kilót lehetett vele fogyni.
Leírom nektek, hátha ismerős:
Paradicsomlé diéta
Reggeli: 10 deka párizsi, 1 pohár paradicsomlé, 2 főtt tojás, üres kávé
Ebéd: 10 deka párizsi, 1 pohár paradicsomlé, 2 főtt tojás
Vacsi: 10 deka párizsi, 1 pohár paradicsomlé, 2 főtt tojás
A második nap közepe táján, ha csak kemény tojás szagot érzett az ember, máris legszívesebben elrohant volna hányni, de nem rohant, mert akkoriban a bulémia fogalmát sem nagyon ismertük. A szocializmus embertípusa ugyanis tisztelte a testét, meg a kaját, amit fáradságos munkával megtermelt a köz, nem tékozolta hát bele a klotyóba, és főleg nem sanyargatta magát, hanem ha fogyni vágyott, kocogni ment, vagy kollektív munkában szemetet szedni a közeli parkba, de leginkább nem is vágyott fogyni, mert a szocialista embertípuson eleve nem volt egy gramm felesleg sem.
Na, nem ragozom, lényeg, hogy a három kiló, sutty, elillant, és én újra csak 55 kiló voltam, ami igazán jól állt nekem, bár akkor sem lehetett rám azt mondani, hogy nyeszlett volnék.
Most viszont 71,5 vagyok. HETVENEGY ÉS FÉÉÉL!!!!
És ez iszonyú. Borzasztó! Rémisztő!!!
Kedves Zsame, és a többiek, akik ennél is többek vagytok, ne utáljatok most nagyon, és ne irigykedjetek, hogy én csak hetvenegy és fél, mert ha így folytatom, simán lehetek százhetvenegy és fél, féléven belül.
Mert mostanában egyszerűen nem tudok ellenállni az este tíz után rám törő vágynak, hogy fél liter neszkvík kakaóba beleáztassak két zsömlét és befaljam. (Ajánlom mindenkinek, nyami, isteni, lágy és édes, picit sós is a zsömle miatt, és langyos, és sok, és két pofára lehet falni, és három perc alatt kész...)
Undorító, tudom. De nem hibáztathatom magam. Nem. Nem volna igazságos. Mert hízásomnak és falásomnak súlyos lelki oka van. Szegény, szegény pici (nagy) Nada!!! Elmondjam, mik ezek az okok?
Bocsi, most mennem kell, mert felébredt a gyerek, meg kell reggeliztetnem, mert ha nem, képes és nem eszik, ugyanis fogyózik, őrület, még csak 15!
De várjatok meg, visszajövök, és elárulom a lelki okokat.
Jé, máris, mintha fogynék! Reszkess, Zsame!!!
