Újév második napja.

Január 2. Péntek.
Reggel van, hét negyvenöt. Még a kávé előtt, vaksin és álmosan kibotorkálok a fürdőszobába. Valahogy beteszem a kontaktlencsémet, és ráállok a mérlegre.

Mínusz 60 deka. Heuréka!
Fogytam, kiabálnám világgá a boldogító hírt, azonban nem jön ki hang a torkomon.
Valami sípolás, köhögés, reszelős suttogás tör elő a mélyből. Elment a hangom suttogom.
És fáj a torkom.
Pedig milyen szépen elhatároztam, hogy a maradék ünnepek alatt minden nap sportolok. Egy darabig vívódok, menjek edzésre, vagy ne menjek. Aztán feladom. Lázam nincs, de gyenge vagyok. Hétfőn dolgozni kell. Nem kezdhetek betegen.

Reggeli:
1 tojás                       66 cal
1 szelet tofu               50 cal
1 szelet rozskenyér      75 cal

Ezzel aztán nem bírom sokáig, tízenegy körül befalok egy virslit 
                              125 cal

Nem érzem jól magam. Nekiállok takarítani, mint mindig, ha valami bajom van.
Ebédre Gabó főz. Valami zöldséges húst. Bizalmatlanul nézegetem. Nincs benne semmi hizlalós, mondja, és érzem a hangján, hogy idegesíti ez az egész. Pedig még csak a második napnál tartunk.
Mennyi lehetett ez a zöldséges hús?

Legyen az ebéd:        400 cal.

Az a rossz a fogyókúrában, hogy az ember másra se tud gondolni, csak a kajára. De miért van ez?
Persze valamikor könnyű volt. Három napig nem ettem semmit, és lement a két kiló fölösleg.
De ez most olyan kilátástalan. Három hónapig kell koplalni.
 

Nem fogom kibírni. Segítség! Éhes vagyok

Ki fogom bírni.

Jó lenne, ha valaki csatlakozna. Hahó emberek! Nem akar velem fogyózni valaki? Jelentkezzen, együtt csak könnyebb lenne.
Csajok, írjatok. Lécci!
Délután próbáltam aludni. Öblögetem a torkom valami löttyel. Holnapra meg akarok gyógyulni.

Megnéztem az M2-őn az Állami áruház című filmet. Tök dagadt benne mindenki. Az akkori álomnőnek, Petres Zsuzsának jó kis hurkás karja van. Semmi izom. S az álomférfi? Gábor Miklós is gömbölyű. A doglozó nép jól él. Persze a háború után örültek, hogy van mit enni. Tviggy a koplaló sztár csak a hatvanas években került elő. Azóta szívunk.

Végre vacsorázhatok. Gabó hozott paradicsomot, hagymát, meg paprikát.
Szokásos virsli, szelet sajt, tofu, paradicsom, hagyma.
Most úgy érzem, tele vagyok

Eddig :   715 cal
Vacsi:    160
75 kalóriával túlléptem a 800-at
Ma már Isten bizony nem eszek többet.

Max két ropirúd.
Na jó éjt
 

Szerző: Ventura Blvd  2009.01.03. 14:26 2 komment

Címkék: fogyás paradicsom tofu gábor miklós állami áruház petres zsuzsa

A bejegyzés trackback címe:

https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr24854900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LassOdon 2009.01.03. 18:01:07

Szia!

Nagyon együtt érzek veled. Én is most álltam neki a fogyózának. Tudod az ünnepek, evés-ivás a kilók meg csak másznak felfelé.

Én azért ennyire nem tudtam kalóriaszegény étrendet kialakítani, de ügyelek, hogy 1000 - 1200 kalória alatt legyek naponta. Csináltam egy kis táblázatot is, ahol 2 naponta mérem a változásokat...

Te meddig tervezed?
Van valami tutti recepted?

Féfiak biztosan ritkábban fogyókúráznak, de én nem akarok eltunyulni.

Nah mindent bele minden érintettnek ;-)

Üdv,

Ödön

izadóradanken · http://mertmegerdemled.blog.hu 2009.01.03. 20:30:51

Zsame, hát tudod, le a kalappal! Én eddigi életemben mindösszesen egyszer adtam ilyen tortúrára a fejem - nem mintha nem fért volna rám... Akkor éppen a testkontroll nevű őrület dívott. Hát jól felborítottam vele a szervezetem működését, mert ugye délig ottan max. gyümölcsöt lehetett enni. Szóval a végére majdnem gyomorfekély lett, annyi gyümölcslevet ittam reggelenként. De két hónap alatt lement tíz kiló. Hát annyira büszke voltam, meg olyan kimondhatatlanul vékony, hogy csak. És nem voltam soha annyira boldogtalan csokoládé nélkül. Meg jóízű evések nélkül. De megcsináltam.
Aztán idővel visszajöttek a kilók. És ahogy kerekedtem, úgy lettem újra mosolygós. Elfogadtam magam a kissé töltött galamb, ámbátor csinoska lánynak. Viszont amit tanácsolnék, az mindenképpen a mozgás. Jöhet bármilyen fogyókúra, bármilyen őrült elmélet, egyszerű kalóriaszámítás, ha nem mozgunk mellette. Rólam a futás bírta a legtöbbet leszedni, bármennyire gyűlöltem. Szóval mozgás, mozgás, és kitartás! Veled vagyunk, helyetted eszünk...
süti beállítások módosítása