- Sokan vannak, akik a halál közeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióit vélik felfedezni.- Véli Domján. - Nagyon sok tudóst izgat ez a feltételezés. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyászt is foglalkoztatta ez a lehetőség, ezért tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyának működését. Mérte a vércukor, vérgáz értékeket, EEG-t csinált és bebizonyította, hogy  az életbe visszatért gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyuk működésének változásával. Rengeteg olyan különös történetet ismer ma már a szakirodalom, amely konkrétumokat ír le. Döbbenetes például annak a mindkét szemére vak asszonynak az esete, akinek epeműtétje során leállt a szíve. Majd újraélesztése után elmesélte, hogy az operáló orvos lábán felemás színű zokni van. S valóban az volt. Elmesélte, hogy az egy emelettel feljebb lévő orvosi szobában, a műtéti táblán kik voltak aznapra operációra kiírva. S valóban azok voltak. Márpedig ez nem lehetett hallucináció.  Jómagam is egészen biztos vagyok abban, hogy nem egyetlen életet kaptunk ezen a földön. S ez nincs ellentmondásban azzal, hogy orvos vagyok. Az orvos az emberi test szerelője, ami ezen kívül van, nem az ő kompetenciája, S az igazán nagy tudósok ezt el is ismerik.

És álljon itt egy intenzív osztályos főorvos nyilatkozata is:

- Klinikai halálnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szívműködés és a keringés leáll, ezáltal az életfontosságú szervek vérellátása megszűnik. Az állapotot addig nevezzük a klinikai halál állapotának, amíg visszafordítható, tehát a beteg újraéleszthető. Ez átlagosan 4 – 5 perc. Huszonnégy éve dolgozom az egészségügyben. Egyetemi éveim alatt is mindvégig intenzív osztályokon, kezdetben segédápolóként, később orvosként sok száz beteg újraélesztésében vettem részt. Ez alatt az idő alatt körülbelül húsz páciensem volt, akik gyakorlatilag szinte azonos halálközeli élményekről számoltak be visszatérésük után. Tapasztalatom szerint a legtipikusabb észleléseket, az alagút élményt, a testen kívüliséget, a megfogalmazhatatlan fényességet, és a nyugalom, a békesség élményét szinte mindenki átéli. Érdekes módon ezek a tapasztalatok függetlenek attól, hogy hány éves a beteg, milyen hosszú ideig volt a klinikai halál állapotában, illetve, hisz e Istenben, vagy sem. Én magam sem vagyok vallásos ember. Sőt molekuláris biológiával foglakozom, vagyis számomra a tények nagyon fontosak. Vagyis nem gondolom azt, hogy ezek az élmények a misztikum körébe tartoznának. Olyasmiről van szó szerintem, amire létezik magyarázat, csak ezt a magyarázatot még nem ismerjük. Az eddig felvetett teóriák ugyanis sorra megdőltek. Az a feltételezés, hogy az észleléseket az agysejtek bomlása okozza, nem lehet valós, hiszen ebben az esetben a pácienskésőbb nem tudna ezekről beszámolni. Vannak olyanok, akik szerint ez az egész folyamat olyan, mint az álmodás. Ennek a teóriának viszont ellentmond, az emlékezés az álmokra kusza és felejthető, míg a halálközeli élményeire mindenki tisztán és évtizedekig emlékszik. A gyógyszerhatások is kizárhatók, mert azok zavaros, homályos képeket okoznak. Ráadásul sokan, például a balesetek során semmiféle gyógyszert nem kaptak, akkor, amikor ezeket az élményeket átélték. A nagyon is egybevágó történetek alapján azt kell tehát mondanunk, hogy ezek az élmények léteznek. A klinikai halálból visszatért embereknek körülbelül 18 százaléka átéli őket, de egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy kik, és miért. Mivel ezekben a pillanatokban az átélő számára a tér, az idő és az ismert érzékelések, tehát hallás, látás, ízlelés, tapintás és szaglás valami közös egésszé és minőségileg mássá változik át, a magyarázatot erre egyszer talán a kvantum fizika fogja nekünk megadni. Addig is el kell fogadnunk, hogy létezik valami, ami józan, mai értelmünk számára felfoghatatlan.