Van itt három nő. Negyvenen innen, negyvenen túl. (De nem mindenen túl!)
Szóval három nő, négy gyerek, öt férj, néhány válás (tengernyi könny). Meg nevetés is, persze, szerelem, eufória, lebegés (huszonkét szemránc.)
Meg egy csomó ügy, emlék, gondolat, őrült kaland. Egy csomó seb. Egy csomó görcs. (Egy csomó csomó, téli estéken bogozgatni való.)
Gyere nyugodtan te is, mondd el a történeted. Jó lenne, ha mindennap jönnél, a teáddal érkeznél, halk zenével. Aztán hátradőlnél, sóhajtanál, picit mosolyognál. Szóval, gyere, hozd magaddal a bogodat is, megoldjuk.
Nézd, itt ez a három nő, neked. Mert... (lásd fönt.)
Engem mindig is idegesítettek az ilyen „azonnal legyen úgy, ahogy én akarom, különben megölöm magam” típusú nők. Hányok tőlük, most mit csináljak. Egyáltalán nem hatnak meg, még akkor sem, ha tényleg megölik magukat. Csak rajta! Tovább...