„...Hát az úgy volt, hogy a Józsi épp tökpucér volt, úgy feküdt hanyatt a padlón, mert rohadt meleg volt. Én nem vagyok szégyenlős, meg ő se. Rajtam se volt sok cucc, csak egy bugyi, hogy meg ne főjek. Épp krumplit pucoltam, gondoltam sült krumplit csinálok. Erre megjött az Imre. Mondom neki, Imre, hát itt vagy? És szaladtam, hogy a nyakába ugorjak. De ő ellökött magától, és se szó, se beszéd, ott hagyott...” Elolvasod?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.