Búcsúzzatok el a nagyitól, mondta az anyám, mert nem éri meg a reggelt. A nagyi akkor már kilencven is elmúlt, hősiesen túlélte a huszadik századot, és mint méltó jutalom, a végére kapott egy rákot. Valami alhasi daganatot, amitől aztán se ülni, se feküdni nem tudott. A szék támlájába kapaszkodva álldogált egész nap, remegtek a térdei a fáradtságtól és a fájdalomtól. Elolvasod?
2009.02.11. 09:10
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr71936320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.