Örülj, hogy dolgozhatsz, mondta a főnököm, tegnap, amikor kiderült, hogy állapotos kolléganőm, hasa görcsöl, ezért elmegy betegállományba. És valószínűleg szülésig már ottan is tartózkodik. Kérdeztem a főnököt, hogy kit veszünk fel helyettesítésre. Mire ő: senkit. Majd te meg csinálod
Remek. Mondom, hogy ok, de nem gondolja, hogy ez azt jelenti, felére esett a fizetésem?
Már mér esett volna, így ő.
Hát, mert éppen dupla annyit kell dolgoznom, mint korábban.
Mire ő, újra, mint egy papagáj. Örülj, hogy dolgozhatsz.
Na most ezzel a szemlélettel elég sok bajom van.
1. Ha kétszer annyi munkát rád sóznak, akkor két dolgot tehetsz
a. kétszer annyi időt töltesz munkával
b. fele olyan rendesen dolgozol.
Ha kétszer annyi időt töltesz munkával, akkor
a. nem marad időd a pihenésre, a gyerekedre, a párodra. Vagyis a gyereked elkezd csavarogni, a párod más nő után néz, a pihenés hiánya miatt hibázni fogsz. Ezért kirúgnak
b. fele olyan rendesen dolgozol. És ezért rúgnak ki.
Nem ezt nevezte Marx kizsákmányolásnak?
Emlékeimben feldereng:
„ A munkaerő egy olyan áru” mondta a mostanában megvetett szakállas ember, „amely a saját értékénél többet termel, mely többletértéket a tőkés ellenszolgáltatás nélkül elvonja”.
De azt még a Marx tőkései is tudták, hogy ha annyit sem fordítanak a munkaerő árujukra, amennyiből az, a saját munkaképességét újratermeli, akkor nem lesz nekik kit kizsákmányolni.