Az ügy akkor kezdődött, amikor kényszervállalkozó lettem. A biztosítót, mely azóta nevet váltott, akkor NN Biztosítónak hívták. Üzletkötője, egy állásnélküli pedagógus, csupán meg akart élni a jutalékából. Nem őt hibáztatom. 1996-ot írtunk. A gyorstalpalón kiképzett, megalázott és kizsákmányolt munkanélküli, egykori orosztanárnő felkeresett engem az irodában, hogy kötnék e életbiztosítást.
Mondtam, nem.
Másfajta biztosítást? Kérdezte ő.
Egyfajtát kötnék, mondtam én. Nyugdíjbiztosítást. Mert mire én nyugdíjba megyek, az államkincstárban nem lesz már egy fitying se. Van nekik ilyen?
Persze, válaszolta. De én olyan nyugdíjbiztosítást szeretnék,-folytattam én, ami havi járadékot fizet majd nekem, miután nyugdíjba mentem. Van ilyen? Kérdeztem.
Van, mondta szemrebbenés nélkül. (Természetesen nem volt. Ilyen, tudtommal ma sincs. Mivel az NN rajtam kívül számosakat félrevezetett, a PSZÁF meg is büntette ezért. A büntetés összegét nem tudom, de gondolom, röhögve kifizették.)
A biztosító meggyötört ügynöke ennek ellenére kiszámolta, hogy ha én most havonta ennyit fizetek, akkor x év múlva, ha majd nyugdíjba megyek, mennyi járadékra számíthatok. S ha akarom, az általam fizetendő díjat minden évben az inflációval megemelik, azaz indexálják, s akkor az én majdani járadékom nem inflálódik. Jó? Kérdezte.
Jó, mondtam. Megkötöttük az Őszike nevet viselő nyugdíj és életbiztosítást, minden évben indexáltuk, én pedig minden évben kinyögtem a pénzt, de legalább igénybe vettem a nyugdíjbiztosítás után járó adókedvezményt.
Majd fordult a kocka, kellett a pénz, felmondtam a biztosítást. Előtte azonban konzultáltam az üzletkötőmmel. Megkérdeztem, hogy ha felmondom a biztosítást, akkor mi van. Akkor sajnos, mivel tíz éven belül vagyunk, 20 százalékos büntető kamattal vissza kell fizetnem a felvett adókedvezményt. Akkor hallottam ezt először. Amikor a biztosítás előnyeire hívták fel a figyelmemet, valahogy elfelejtették ezt közölni. Hacsak, mondta a jól kiképzett asszony…
Hacsak a korábbi biztosításommal megegyező díjtartalmú új biztosítást nem kötök. Ha kötök, akkor nem kell. Mondta, és láthatóan jobb kedvre derült. Nyilván a majdnem elvesztett, majd újra megszerzett jutalékára gondolt. Felvettem a biztosításomon megtakarított összeget a visszavásárlási értéken, és még aznap kötöttem egy új biztosítást, gondolván, rendben vagyok.
2001 októberét írtuk. Már alkalmazottként dolgoztam, fillérig leadózva ócska kis jövedelmem.
Eltelt majdnem öt év. 2006 augusztusában kaptam egy vastag paksamétát az APEH-től, melyben közölték, hogy 2001. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést tartottak, és megállapították, hogy egy 2001-ben felmondott biztosításom után nem fizettem meg 197 538 forintot, ennyi adóhiányt állapítottak meg. Melyet én legyek szíves a 98 538 Ft. adóbírsággal, és 113 693 forint késedelmi pótlékkal együtt nyolc napon belül…
Szépen kivárták az öt évet. Hiszen így a bírság és a kamat többet hoz a konyhára, mint az adóhiány maga.
Ügyes. Valakin csak be kell hajtani azt a sok adóhiányt, amit az offshore, meg csődre futtatott, hajléktalanoknak, meg lopott útlevelekkel külföldieknek eladott cégektől nem tudnak behajtani.
Írtam egy levelet az APEH-nek, hogy OK. Kiizzadom az adóhiányt, de a büntetést meg a kamatot engedjék el.
Adjak be vagyonbevallást, válaszolták.
Beadtam. Az összes rezsiszámlámat, hiteltörlesztésemet, fizetnivalómat, csekk és számlamásolatokat. Az egész életemet. Tiszta lelkiismerettel. Vártam. Eltelt egy újabb év, melynek tavaszán egy nagymamámtól örökölt vályogház 5/12-ed részét megvette tőlem a 7/12-ed rész tulajdonosa, az unokatesóm.
Mire azonnal megkaptam a választ az APEH-től, melyben a büntetés elengedésére vonatkozó kérésemet elutasítják, hivatkozván a házrész eladásából befolyt összegre.
Paranoiás lennék, ha azt gondolom, hogy az APEH, mint valami big brother figyel. Ha te elszámolsz, elfelejtesz, elvétesz bármit, és ő észreveszi, megdörzsöli a tenyerét. Nem szól, nem figyelmeztet. Vár. Hülye lenne lemondani a zsíros, kamatos, büntetésről.
