Alig aludtam valamit. Forgolódtam mellette, a hátát néztem, a vállát, és hirtelen minden porcikáját meggyűlöltem. A szuszogásától megfájdult a fejem, kimentem a konyhába egy fájdalomcsillapítóért. A beszűrődő utcai lámpák fényénél hirtelen megláttam magam. Először a kezemet...
...hónapok óta nem manikűröztem rendesen. Az állandó takarítás, a mosószerek, a sikaporok kikezdték a köröm körüli bőrt. Rettenetes. Aztán észrevettem a kezem ráncait. Érdekes, eddig fel se tűnt soha. A lábamat is néztem, a vádlimon egyre több apró visszér fut végig. És hát a mellem. Melltartó nélkül, így a hálóing alatt is jól látszik, hogy megereszkedett. Persze, hát mit vár az ember két gyerek után, majd negyven évesen? Feszességet, izmos combokat és feneket?

Ennek az Ancsikának biztos az van. El is neveztem cuncuskának, mert hát minek is hívjak egy ilyen nőt? Milyen furcsa, amíg másoktól hall az ember ilyen történeteket, egy kicsit azért mindig gyanakszik. Mert egy férfi nem véletlenül lép ki egy kapcsolatból, különösen akkor, ha a házassága rendben van. Mert egy szerető ritkán ok, inkább csak okozat. Egy megromlott kapcsolat eredménye. Erre tessék, most boncolgathatom a saját, látszólag rendben levő házasságomat, és leginkább azt, hogy én hol rontottam el. Ebből a szemszögből pedig már nem is olyan egyértelmű, hogy a csalásért mindig két, de inkább három ember felelős. Hű, micsoda nagy gondolatok! Inkább megettem a mélyhűtőben levő fagylalt maradékot. Két órával később az üres dobozba sírtam bele az összes könnyemet. A férjemnek szeretője van!