Szóval azért ez annyira gusztustalan, hogy ha egy pasi bekudarcol valamin, akkor azonnal az a valami van rosszul kitalálva. Vágó Pistánk, a nagy magyar zseni, nem is olyan régen elrohant a biorezonanciás cigileszokóhelyre, és ott kissé megilletődve nyomta el "utolsó" cigijét a varázspohárba. Na jó, tény, hogy ezen a poharas dolgon egy percre fennakadt, de aztán azt végül mégis csak nyilatkozta az ő saját szájával, hogy nagyon örül, hogy végre átrezonálódhatott, mert már évek óta szerette volna kipróbálni, milyen is ez.

Hogy milyen ez? Én első kézből tudom, mert megcsináltam. 2008. szeptember 16-án elballagtam épp ide, épp a Pfeifer Ágneshez, aki a tévében is látható volt, és kábé 11-kor elszívtam az utolsó cigimet. Kint a körfolyosón, és nem ám bent a lakásban, mint Vágó ÚR, a szuperintelligens, mert miért is büdösítettem volna be oda, ahová mások leszokni mennek, végtére a hamutartó is a külső ajtó elé van elhelyezve (vannak, akik értenek az ilyen finom célzásból). És még mielőtt elmentem Ágneshez, felkutattam a neten mindent, ami ezzel kapcsolatos, hogy megértsem, miért is megyek, és miért adok ki majdnem 10 ezer forintot, hogy még véletlenül se utólag kelljen picsognom, amiért bedőltem egy humbugnak. Na, de haladjunk sorjában.

Tizenegykor utolsó cigi. Aztán biorezonancia. Aztán kocsiba be, irány az uszoda, közben rengeteg ásványvíz. Usziból kijövet, délután kettőkor felmerült, hogy rágyújtok, mert hogy rá szoktam gyújtani ilyenkor már húsz éve mindig, de ekkor szembe jutott, hogy nem lehet, mert leszoktam. És ennek örültem. A pszichés vágy tehát felbukkant, de csodák csodájára a kínzó nikotinhiány nem. Este sem. Másnap sem. Harmadnap egy kicsit, le is üvöltöttem az összes családtag haját, vissza is rohantam Ágneshez ingyenes garanciába, de végül kibírtam. február 16-án, hétfőn volt 5 hónapja, hogy nem gyújtottam rá. Nekem bevált. Vágókám, tudod?

De az biztos, hogy ha nem vált volna be, akkor sem utólag kezdek hőbörögni, hogy ez csak placebó, meg nem is tudományos, meg hülyeség az egész, meg fú de szkeptikus vagyok. Nem a biorezonanciával van ám a baj, hanem azzal, hogy a mi Vágónk bekudarcolt, de nagyon. Már megint. Mint ahogy bekudarcolt a Pókerarcos játékban az imidzséhez nem illő, halál primitív, ám populáris, közönséges beszólásaival, meg az ocsmány, "ide a lóvét, mert még nincs elég" színezetű bankos reklámjaival. Egyre szkeptikusabb vagyok, ha rá gondolok.