Kedveseim. Nem ismerem ezt a Dixit. De elég agyament egy tyúk lehet. A nős pasi ügyben sem igen tudok tanácsot adni, mert ebbe a slamasztikába ez idáig nem keveredtem.

Vagyis volt már nagy szerelmem, aki nős volt, de (mit csináljak, ilyen mázlista vagyok), tíz perc múlva be is jelentette otthon, hogy elválik, anyu meg úgy megsértődött, hogy egy héten belül elköltözött egy albérletbe, és átengedte nekünk a terepet. Feltételezem, hogy ez nem varázslatos vonzerőmnek volt köszönhető, hanem annak, hogy már évek óta kínozták, ölték, szekálták egymást, és mindketten alig várták, hogy jöjjön egy iciripiciri ürügy, ami miatt pontot lehet tenni a senyvedés végére. Hát, ez az iciripiciri ürügy voltam én. Nem túl hálás szerep, ne irigyeljen senki: engem gyűlölt a feleség, a két gyerek, sőt, ahányszor csak összekaptunk, a pasi is a pofámba vágta, hogy miattam vált el. Pedig egy frászt. (Hozzáteszem, kb. nyolc hónap múlva szakítottunk, mert az én elvált szerelmem fűvel-fával megcsalt, úgy élvezte újonnan visszaszerzett szabadságát.)

Visszatérve Dixire, engem mindig is idegesítettek az ilyen „azonnal legyen úgy, ahogy én akarom, különben megölöm magam” típusú nők. Hányok tőlük, most mit csináljak. Egyáltalán nem hatnak meg, még akkor sem, ha tényleg megölik magukat. Engem az apám mindig arra tanított, hogy szedjem össze magam, és minden helyzetben maradjak ember. Öngyilkossággal fenyegetőzni, zsarolni, hisztizni – nem tartozik ebbe a kategóriába.

Hogy keressünk Dixinek pasit? Keressen a rosseb. Annál azért jobban szeretem a hímnemet, mintsem hogy így kicsesszek velük. Egyiket se áldoznám be ennek az önző és ideggyenge spinének, akinek egyáltalán nem a pasikkal van ám baja, hanem önmagával. Ha szánna egy percet arra, hogy egyedül legyen, ha nem akarna mindenáron párkapcsolatot, csak azért, hogy legyen valaki, akibe belekapaszkodhat, ha csak egy hajszálnyi erőfeszítést tenne, hogy megálljon a saját lábán, mindjrt jobban érezné magát. Kicsit kikacsinthatna az önsajnálat csipái mögül, megtapasztalná a saját erejét, kicsit felszívná magát, kicsit lehiggadna... és lehet, hogy a pasik máris úgy tapadnának rá, mint legyek a légypapírra.

Tudom, most aztán sokak szemében nem lettem népszerű, de bírom a kritikát, csak tessék...

Szerző: Nada  2009.01.26. 11:02 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr78903024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sziszamisza · http://sziszamisza.freeblog.hu/ 2009.01.28. 09:08:36

Még, hogy ettől a véleményedtől nem leszel népszerű? :) Nálam az lettél :) Ettől a típustól én is agyérgörcsöt kapok rögvest!! Mindegy, hogy pasi vagy nő az illető, ha ilyen, akkor azt az első jelnél ki kell penderíteni, szívja csak másnak a vérét...

Nada 2009.01.28. 14:35:14

Kedves Sziszamisza, engem egyébként megtaláltak már ilyenek, volt minden, hogy öngyilkos lesz, meg kiújul a veseköve, meg idegbénulása lesz a lábában, ha elhagyom... Egy ideig, hamvas koromban még bedőltem és maradtam. Aztán rájöttem, ha maradok, ketten szenvedünk, ha lelépek, már csak ő egyedül. A Világ Boldogság Statisztikáját tekintve máris javítottam. Nem igaz?
süti beállítások módosítása