Kedveseim. Nem ismerem ezt a Dixit. De elég agyament egy tyúk lehet. A nős pasi ügyben sem igen tudok tanácsot adni, mert ebbe a slamasztikába ez idáig nem keveredtem.
Vagyis volt már nagy szerelmem, aki nős volt, de (mit csináljak, ilyen mázlista vagyok), tíz perc múlva be is jelentette otthon, hogy elválik, anyu meg úgy megsértődött, hogy egy héten belül elköltözött egy albérletbe, és átengedte nekünk a terepet. Feltételezem, hogy ez nem varázslatos vonzerőmnek volt köszönhető, hanem annak, hogy már évek óta kínozták, ölték, szekálták egymást, és mindketten alig várták, hogy jöjjön egy iciripiciri ürügy, ami miatt pontot lehet tenni a senyvedés végére. Hát, ez az iciripiciri ürügy voltam én. Nem túl hálás szerep, ne irigyeljen senki: engem gyűlölt a feleség, a két gyerek, sőt, ahányszor csak összekaptunk, a pasi is a pofámba vágta, hogy miattam vált el. Pedig egy frászt. (Hozzáteszem, kb. nyolc hónap múlva szakítottunk, mert az én elvált szerelmem fűvel-fával megcsalt, úgy élvezte újonnan visszaszerzett szabadságát.)
Visszatérve Dixire, engem mindig is idegesítettek az ilyen „azonnal legyen úgy, ahogy én akarom, különben megölöm magam” típusú nők. Hányok tőlük, most mit csináljak. Egyáltalán nem hatnak meg, még akkor sem, ha tényleg megölik magukat. Engem az apám mindig arra tanított, hogy szedjem össze magam, és minden helyzetben maradjak ember. Öngyilkossággal fenyegetőzni, zsarolni, hisztizni – nem tartozik ebbe a kategóriába.
Hogy keressünk Dixinek pasit? Keressen a rosseb. Annál azért jobban szeretem a hímnemet, mintsem hogy így kicsesszek velük. Egyiket se áldoznám be ennek az önző és ideggyenge spinének, akinek egyáltalán nem a pasikkal van ám baja, hanem önmagával. Ha szánna egy percet arra, hogy egyedül legyen, ha nem akarna mindenáron párkapcsolatot, csak azért, hogy legyen valaki, akibe belekapaszkodhat, ha csak egy hajszálnyi erőfeszítést tenne, hogy megálljon a saját lábán, mindjrt jobban érezné magát. Kicsit kikacsinthatna az önsajnálat csipái mögül, megtapasztalná a saját erejét, kicsit felszívná magát, kicsit lehiggadna... és lehet, hogy a pasik máris úgy tapadnának rá, mint legyek a légypapírra.
Tudom, most aztán sokak szemében nem lettem népszerű, de bírom a kritikát, csak tessék...