Jött egy tagbaszakadt, fura ember, és megállt mellettem. Így álltunk a szobámban, ő hosszú ballonkabátban, én otthoni göncben. És néztük a falat. A falon festmények voltak, azt bámultuk. Közben azon gondolkodtam, honnan lett ennyi festményem.

A tag egyszer csak megszólalt, bár akkor sem nézett rám. Azt kérdezte, nem tudom-e véletlenül, hol vagyok én. Vagyis valahogy úgy mondta, hol van ő, és rám célzott. Mondtam, hogy itt vagyok én, én vagyok én. Ekkor sem nézett rám, csak azt kérdezte: biztos ez?
Röhögnöm kellett, de nem mertem. Irtó vicces volt, hogy bizonygatnom kell, hogy én vagyok én. Aztán elment. És amikor elment, a nevethetnékem is elment, mert már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy igazat mondtam. Hogy tényleg én vagyok én.

Fenti történet részlet az álomnaplómból. Ez az álomnapló csak olyankor bővül, ha egy kis zűr van az életemben. Ez persze helytelen, mert sokkal jobb lenne, ha akkor is írnám a naplót, amikor minden rendben van.
Megfigyeltem egyébként, hogy amikor szépen, gördülékenyen halad az életem, nem is nagyon álmodom. Ami pedig nem igaz, mert az ember mindig álmodik. Ez az alvás egyik szakasza. Muszáj álmodnunk, mindig és mindenki álmodik, méghozzá egyetlen éjszaka alatt nem is egyszer, ez egészen biztos. Aki nem álmodik, belehal. Álmodunk, csak nem biztos, hogy emlékszünk is rá.

Ha szeretnénk emlékezni az álmunkra, elég elhatároznunk. Mielőtt elalszunk, és jön az a kellemes, zsibbasztó érzés, ami a tudatos és az alvó állapot közötti, úgynevezett alfa állapot, akkor kell elhatároznunk, hogy mire felébredünk, szépen emlékezünk majd minden egyes momentumra, ami az álmunkban történt. És ha már minden reggel tudod, mit álmodtál, itt az ideje, hogy álomnaplót vezess.

Mire jó az álomnapló?
Arra, hogy megtanuld megérteni álmaid üzenetét. Az álmok mindig azért jönnek, hogy elrendezzék a fejedben azt a sok zűrzavart, amit a napi események okoztak. Ha megnézed az álmaidat, megnézheted, mi okozott neked problémát, mit kellett „nyomatékosabban” feldolgozni. Azt is láthatod, a tudattalanod min munkálkodik. Milyen érzelmeket, félelmeket igyekszik eldugdosni előled. Mert szegény tudattalanunknak is muszáj kommunikálnia ám! Ezért hát az álmainkon keresztül üzenget nekünk.
És van még valami, ami érdekes lehet az álmaidat vizsgálva. Lehet, hogy míg aludtál, különös asztrálutazáson vettél részt. Lehet, hogy a tudatod elhagyva a testedet, egy másik dimenzióba utazott. Ha ez így történt, elképzelhető, hogy az álmod jósálom. Vagyis megláttad a jövőt. Hiszen ez a lineáris idősík, mely a múlt, jelen, jövő vonulatán létezik, csak a mi dimenziónkban van. A tágabb dimenziók nincsenek beszorítva ebbe az idősíkba, így előfordulhat, hogy álomutazásod során a jövődben voltál.

Persze tudni kell, hogy a jövő a jelenben érlelődik. Vagyis az ilyen álom is inkább figyelmeztetés, mint jóslat. Inkább azt üzeni, hogy vigyázz, ha így folytatod a jelened alakítását, ez és ez fog történni a jövődben. Az ilyen álmok általában utat is mutatnak, persze ezeket tudni kell értelmezni. Ezért is jó az Álomnapló.

Hogyan vezessünk álomnaplót?
Először is kell hozzá egy füzet, nem baj, ha ez a füzet se nem vonalas, se nem kockás, hanem rajzolni is lehet bele. Mert vannak olyan álmok, amiket egyszerűbb lerajzolni, mint szavakba önteni.
Reggel, amikor a fejedben megfogalmazódik a felkiáltás: Fú, miket álmodtam, fogd vissza magad és hallgass. Ne meséld el senkinek, mert abban a pillanatban elszáll belőled az a feszültség, ami épp úgy az álom üzenete, mint a szavak, a képek. Először is vizsgáld meg azokat az érzelmeket, amiket az álom keltett benned. Ezt még az ágyadban, felkelés előtt tedd meg.
Ezután, ha felkeltél, vedd elő a naplót. Először is írd le azokat az érzelmeket, amiket ébredéskor éreztél. És csak azután fogj hozzá a történés leírásához. Sok esetben csodálkozni fogsz: olyan is előfordulhat, hogy egy látszólag eseménytelen, „hétköznapi” álom fölött olyan érzelmek fognak szerepelni, mint rémület, kétségbeesés, halálfélelem.
Ne félj, nincs semmi baj. Nemsokára megfejtheted az okát. Ráadásul a „rémálmok” lélekromboló, feszültségkeltő hatása is erejét veszti, ahogy papírra mázolod őket.
A bal oldalra tehát írjuk föl a dátumot és az első érzelmeket, majd az álmot. A jobb oldalra kerülnek majd a felismerések, az asszociációk. Fontos, hogy soha ne az eszeddel, inkább az érzelmeiddel próbáld megfejteni az álmaidat.

Beszélgess az álmoddal!
Furcsának hangzik, de sokat segíthet, ha felteszel néhány kérdést az álmodnak, és a válaszokkal együtt (melyek szintén belőled jönnek nyilván) ezeket is lejegyzed a naplóba.
Kérdezd meg az álmodtól tehát:
– Ki vagy te?
– Miért jöttél?
– Mire figyelmeztetsz?
– Mit akarsz, mit csináljak?
– Hoztál nekem valamit? Adj nekem egy ajándékot.
 

Az én álmom végül megmutatkozott
Az álom, amiről fentebb beszéltem, az Álomnaplóm segítségével végül megfejtődött. Akkoriban nagyon szerelmes voltam, már-már háttérbe szorítottam önmagamat, csak hogy annak a fiúnak megfeleljek. Letagadtam, hogy festek, mert kínosnak éreztem előtte, úgy tettem, mintha nem érdekelnének a spirituális dolgok, mert féltem, hogy kinevet, és még sok másban is megtagadtam önmagam, ezeknél még komolyabb dolgokban. Ekkor jött ez az álom. Az álmomban szereplő tagbaszakadt férfi az én szigorú, felettes énem. Azt kérdezte tőlem, hol vagyok. Nevetni akartam, de arcomra fagyott a mosoly, mert valóban eltűntem önmagam számára. Kép lettem, egy-egy festmény a falon, amit meg lehet bámulni. De én eltűntem. Ezért keresett engem az a férfi, önmagam őrzője.
Nem sokkal később az a szerelem véget ért, belefáradtam az örökös szerepjátszásba.
Még ma is libabőrös leszek, ha erre az időszakra, és az álmomra visszaemlékezem.