Joe fura pasas. Már a gimiben is az volt. Remekül beszélt franciául, meg még angolul is, na ja, lazán vette az akadályokat, mi meg irigyeltük nyelvi képességei miatt.
Meg az elszántsága miatt is, ő már elsőben tudta, hogy orvos lesz. Hát az lett.

Most, hogy már háromszor is izzadtunk egymás mellett a szaunában, azt hiszem, többet beszéltünk, mint abban a négy évben. Elmesélte, többek között, hogy elvált, de ez még akkortájt történt, hogy Kuwaitban dolgozott egy magánklinikán. Mert ott is járt, meg New Yorkban is.
- És te, virágszál, téged merre sodort az élet? - kérdezte a múltkor. - Írsz még?
- Ja, írok - hebegtem. Néha, ha úgy hozza a sors. Mostanában kicsit gyakrabban, kiírom magamból a dühömet.
Na, erre aztán hallgatni kezdett, én meg kimenekültem a hidegvizes medencébe, olyan hülyén éreztem magam, mert mi a fenének kellene rázúdítanom a nyavalyáimat, meg Andrást, és a csirkemongúzt! Meg különben is, a Joe roppant jól tartja magát, szálkásak az izmai, vagy milyenek, és igaz, hogy megőszült, de az is jól áll neki. Én meg kissé belszaladtam a túlsúlyba, bár jól rejtegetem az egyberészes fürdőruhával, de pontosan tudom, mit takargatok, hogy mit kell takargatnom.

A kis hurkácskáimat, meg a hétköznapi unalmas életemet.

A pihenőben aztán Joe a mellettem levő ágyra feküdt.
- Gáz van, virágszál? - hallottam felülről.
- Á, semmi, csak olyan szokványos, hepehupás minden - vágtam ki magam.
- Szóval, te is válsz?
- Honnan szeded?
-Már a múltkor olyan gyanús voltál, sokat hallgatsz. Régen bezzeg be nem állt a szád. Ha nem akarod, ne mondd, csak gondoltam, segít, ha kidumálod.

Hallgattam még egy kicsit, aztán belevágtam. A csirkemongúz ecsetelésénél fullasztó röhögésben tört ki, majd bocsánatot kért, de azt mondta, teljesen rám vall, hogy ilyen kreatív marhasággal tüntettem ki azt a tyúkot. Szóval elmondtam neki mindent. 
- És a vége? - nézett rám.
- A végét most írjuk - mosolyogtam ki a fejemből.

Megvárt a fürdő előtt, faljánlotta, hogy elvisz kocsival, ameddig csak akarom. Nem álltam ellent, kellemes fáradtság volt rajtam, meg egy csomó cucc lógott az oldalamon.
- Szerinted én egy fáradt negyvenes csaj vagyok? - kérdeztem tőle egy piros lámpánál.
- Csak annyira, amennyire kell.
- Ne udvariaskodj nekem, Joe! Látom, hogy nézek ki, hogy mosolytalan lettem, hogy kevés az időm, hogy lassan okafogyottá válik minden.
- Virágszál, te csak egyszerűen hülye vagy! Épp azt néztem a fürdőben, milyen jól egyben vagy még...
- Most azonnal valld be, hogy a visszereimet bámultad! Hát sebész vagy!
- Nem - mondta és elhallgatott.
Így értünk haza.
A kapuban kiugrott, kinyitotta az ajtót. Elmosolyodtam. A jövő héten, mondta. A jövő héten, mondtam én.

Hát ez van. Vagy volt, ki tudja.

A postaládában egy levelet találtam. Bélyeg nélkül. A konyhasztalnál bontottam ki, és a szavam is elállt. Mindenféle újságokból kivágott betűket ragasztott fel a levél írója. Az volt benne, hogy az életkoromra való tekintet nélkül beutalót nyertem egy háromnapos wellness bulira, valahova a Mátrába. És hogy a levél kézvezvételétől kapott tíz másodpercen belül azonnal hívjam fel a három legjobb barátnőmet, különben vége az életemnek!
Te jó ég, ezek a marhák befizettek egy wellness túrára! Hát így bízzon az ember a barátnőiben! Na várjatok csak, számolunk gaz cédák!

Szerző: izadóradanken  2009.03.09. 11:49 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mertmegerdemled.blog.hu/api/trackback/id/tr31991054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jacques Ucca (törölt) 2009.03.13. 13:56:06

hmmm, még 1400 ft-om maradt a hónap hátralévő részére.. ez lesz a kaland, nem a Mátra..