Persze baj van.
Az a ménkű sok autógyár, ami eddig abból élt, hogy te boldogtalannak érezted magad, ha nem cseréltél háromévenként futóművet a feneked alatt, ebből most egy kicsit majd nem él meg.
Az a k. sok bank, aki abból élt, hogy te nem bírtad kivárni, míg összegyűlik a pénz a százkétcentis plazmatévédre. Most majd kevesebb hitelt bír rád tukmálni.
Még az is lehet, hogy a százkétcentis plazmatévégyár is csökkenti a termelését.
Sőt, ha tovább mélyül a válság, a wireless optikai egérgyártók, az intel pentium dual-core kétmagos processzorgyártók is bajba kerülnek, meg majd azok is csak tizenhatmillió színes kijelzőt fognak gyártani a kártyafüggetlen mobiltelefonodra, akik már a tizennyolcmillió színes változat fejlesztésén gondolkodtak.
Tényleg nem tudom mi lesz ennek a vége.
Rémálmaimban előjön, hogy nem fogok kapni új térképszoftvert a multimédiás lejátszómba, ami pedig már Albánia ritkán lakott, hegyvidéki útjait is tartalmazta volna.
És mi lesz, ha a válság eléri az élelmiszeripart? És majd nem kapok hetvenkétféle, teljesen egyforma, csak máshogyan címkézett bifiduszesszenziszt, meg génkezelt szójából készült marha párizsiból is csak hétféle lesz a polcokon.
Na kapok a pofámra. Jönnek a kommentek, persze, hogy én a közgazdaságilag analfabéta, aki nem látom, hogy ha ezek munkahelyek, s, ha összeomlanak, százezrek maradnak munka nélkül.
De látom!
De azt is látom, hogy ebbe a csapdába mi magunk sétáltunk bele. Mert elhittük, hogy a nagyobb tévé, erősebb autó, gyorsabb internet, filmezős telefon, száznegyven tévécsatorna az a boldogság. És rabszolgái lettünk a tökéletesen fölösleges tárgyaknak, pénzügyi csomagoknak, hitelkonstrukcióknak, meg azoknak, akik eladták ezeket nekünk.
És eljött az igazság pillanata. Kiderült, hogy kevesebb fölösleges dolgot kell előállítani. Mert nem kellenek.
Ja hogy akkor mi lesz?
Hát háború. Magyarok cigányok ellen, keresztyének a zsidók ellen, szegények a gazdagok ellen, munkavállalók a munkaadók ellen, nyugat kelet ellen, Amerika Európa ellen, blogger blogger ellen. Nyírjuk egymást szépen, míg nem jön a megváltó, ki élére áll a sok elégedetlennek, egy zászló alá betereli őket, egyszerű jelszavak kíséretében fegyvert ad a kezükbe, és vezeti őket.
Aki túléli az meg leoltja a villanyt.
