Margit 27 éves textiltervező. Szereti az életét, szereti a munkáját, de amit a legeslegjobban szeret, az a kapcsolat, amiben immár két és fél éve él. Kristófot egy társasutazáson ismerte meg, a férfi az utazási iroda megbízásából volt a szállodában, mint programszervező. Gyönyörű napok voltak, mosolyog Margit, aztán elszomorodik. Most is gyönyörű lenne minden, ha Kristóf nem állt volna elő azzal a kéréssel...
Margit kisvárosban született, ahol még fontosnak tartják a hagyományokat. Az apja például, amikor Kristófot fél év után megismerte, levitte a borospincébe, megkínálta egy jófajta bikavérrel, majd hátba veregette, és azt mondta:
– Na, fiam, beszéljünk csak egy kicsit a jövőről. Mi a terved a lányommal?
Kristóf hebegett, habogott, akkor volt huszonnyolc éves, Margitot épp hogy megismerte, és az összeköltözést tervezgették, de komolyabb lépésről, házasságról, gyerekvállalásról szó sem esett.
– Hát, talán, még túl korai... – dadogta, mire a papa végigmérte, és faképnél hagyta a pincében.
Margit, amikor meghallotta, mivel állt elő az apja, azt hitte, elsüllyed szégyenében. Nem győzött elnézést kérni Kristóftól, és esküdözött, hogy nem ő kérte meg az apját, hogy az esküvőt forszírozza. Újabb hónapok teltek el, Kristóf és Margit összeköltöztek, úgy éltek, mint a házasok, épp csak a papír hiányzott.
Legalább is Margit anyjának, aki egy szép nap váratlanul megérkezett hozzájuk két hatalmas szatyornyi zöldséggel, tojással, frissen vágott csirkével.
– Ne féljetek, nem maradok sokáig – mondta, – legfeljebb néhány napig.
És szépen nekikezdett a főzésnek, sütésnek.
Este, amikor lecsendesedett az élet, odaült a fiatalok mellé, kikapcsolta a tévét, pedig épp a legizgalmasabb résznél tartott a film, és így szólt:
– Fiam, jobb, ha te is hallod, amit mondani fogok. Minálunk az ilyesmi nem szokás. Nem használhatod a lányomat csak úgy. A szomszédok a szájukra vettek, pusmorognak, hogy vad házasságban éltek, azt mondják a hátunk mögött, hogy könnyűvérű, becstelen a lányom. Tudod, Margitkám, hogy apád milyen beteges, rendetlenkedik a szíve, nem kívánhatod, hogy ilyen csúfságban élje le a hátralévő életét. Házasodjatok össze, gyerekeim, megrendezzük nektek a lagzit, szép kis pénzt is kaptok mellé nászajándékba.
A mama másnap reggel, mint aki jól végezte dolgát, hazautazott. A vonatról még lekiabált, hogy ígéret szép szó.
Kristóf majd felrobbant a dühtől, még hogy ígéret, nem ígért ő semmit. Hazamentek, és nem is beszéltek többé a dologról.
De onnantól, mintha megváltozott volna köztük valami.
Margit szomorú, fásult lett, szeretkezni sem volt kedve. A munkáját is hanyagolta, reggel késve ment a munkahelyére, délután meg csavargott, egyáltalán nem sietett haza Kristófhoz.
A férfi egy nap megelégelte, és odaállt Margit elé:
– Mi a baj? – kérdezte.
Margit sokáig nem válaszolt, majd végül elmondta, hogy valójában ő is azt szeretné, ha Kristóf végre megkérné a kezét.
– Nem vagyok hajlandó a szüleid kénye-kedve szerint ugrálni – kiabált a férfi.
– Ha szeretnél... – szipogta a nő.
– Szeretlek én – mondta Kristóf – Csak...
– Mit csak?
– Csak nem vagyok biztos a dolgomban. Te biztos vagy benne, hogy tényleg egymásnak vagyunk teremtve? Hogy nem fogunk elválni öt éven belül? Hogy biztosan tőlem akarsz gyereket?
Margit sírva fakadt.
– Mit kéne tennem, hogy biztos legyél magunkban? Hogy bizonyítsam be, hogy szeretlek? A férfi egy darabig hallgatott, majd kivett a hűtőből egy sört.
– Lenne rá egy mód – mondta nagyon halkan.
– És mi az?
– Egy műtét.
– Műtét? Miféle műtét?
– Egy mellnagyobbítási műtét.
Kristóf zavarban volt, nem mert Margit szemébe nézni. Úgy folytatta.
– Tudod, te nagyon helyes lány vagy, jól érzem magam veled, csak hát az ágy... Zavar, hogy nincs melled. Ha megcsináltatod, elveszlek.
Margit aznap este egy barátnőjénél töltötte az éjszakát. Egy szemet sem tudott aludni. Először arra gondolt, hogy elhagyja, elfelejti Kristófot. De tudta, hogy erre nem képes. Ugyanakkor a műtéttől meg rettegett. Milyen lesz akkor a teste, nem is lesz többé ugyanaz a nő. Hogy fog akkor a tükörbe nézni? Elaltatják, felvágják, idegen anyagot tesznek a bőre alá, heg marad utána, csúnya seb.
Ha igazán szeretné, nem kérne tőle ilyet.
De mi van, ha mégis? A férfiaknak olyan fontos a szex. Mi van, ha tényleg zavarja őt, hogy nem büszkélkedhet különösebben telt idomokkal? Lehet, hogy mégis kés alá fekszik?
És mi van, ha megcsináltatja a műtétet, és Kristóf mégis elhagyja, és nem veszi feleségül?
Te mit tennél a helyében?
Az utolsó 100 komment: