Én például egy multinacionális cégnél dolgozom. A munkahelyemen tudják, hogy meleg vagyok. Így aztán akár a nevemet is adhatnám ehhez a bejegyzéshez, de a barátnőm nem szeretné. Ő titkolja, hogy leszbikus. Vele az egyik leggyakoribb vitatémánk éppen ez.  Én legszívesebben kiállnék az ablakba és kikiabálnám mindenkinek, hogy tudják meg, meleg vagyok és boldog. El sem tudom képzelni, hogy egy szőrös mellkasú, durva pasihoz vonzódjak. A lányok közül is a nőies, vékony, finom csajokat szeretem. A leszbikusok között egyébként többen vannak a fiús nők. Sokan még a mellüket is lekötik, bőrszerkóba járnak és pontosan ugyanolyan macsók, éppen olyan bunkó nőcsábászok, mint a fiúk. Sajnos mi, nőies leszbik kevesen vagyunk, és ez eléggé megnehezíti az ismerkedést. Tizenkilenc éves voltam, amikor először szerelmes lettem. Az egyik barátnőmbe. Nem volt köztünk semmi komoly. Egyszer csókolóztunk. Az is inkább csak játék volt. De én nem tudtam őt elfelejteni. Vágyódtam utána, szerettem volna mindig a közelében lenni. Akkor jöttem rá, hogy leszbikus vagyok. Nem okozott ez semmiféle lelki megrázkódtatás. A mostani barátnőm az első, igazi kapcsolatom. Már az első szerelmes éjszaka után tudtuk, hogy egymásnak rendelt minket a sors. Mióta együtt élünk, minden megváltozott. Elkezdtem főiskolára járni, kerestem magamnak munkahelyet, kiegyensúlyozott vagyok és boldog.