Az Ügyfél című filmben valami hasonló történt



 

Az ember már azt hiszi, semmin se tud csodálkozni.
"Bankrablás? Aha - bólogat.
- Túsz? Húhh! - szisszen fel.
- Elmenekült, de elengedte a túszt? Na, anyukám, mi is lesz ma vacsorára?"

Ellenben, amit a kedd esti vacsora alatt volt alkalmam megtekinteni, azt hiszem túlment minden határon. Jóízlést, etikát már régen nem kér számon az ember szinte egyetlen médiától sem. De könyörgöm, gyerekeket dobunk koncul a nézettségért? Az Aktív riportere ugyanis egy tíz év körüli kisfiút kérdezett arról, mit látott az elmenekült bankrablóból. A gyerek pedig kedvesen, kissé megszeppenve elmondja, hogy egy símaszkos férfit. Ennyit, nem többet. Kérdezték - válaszolt.
Mi pedig legalább tíz másodpercig jól látjuk a gyerek arcát, nincs kitakarva, nem háttal áll nekünk, nem, egyenesen face to face, premierplánban mondja mindezt.

Jól láthatóan, később is felismerhetően. Mondjuk a bankrabló bácsi családja számára. Vagy majd személyesen a bankrabló számára, aki kap tíz évet. Szbadulásáig viszont egy fényképet őrizget a tárcájában a gyerekről, a kis mocsokról, aki egészen jó leírást adott a rendőröknek róla. Jó kis filmforgatókönyv, mi? Kár, hogy annyira valósághű.

Ha én most ennek a kisfiúnak lennék apja, anyja, egy percig sem haboznék azonnal feljelentést tennék a műsor főszerkesztője ellen. Hiszen egy kiskorú nyilatkozatához szülői beleegyezés szükségeltetik. Hogy az Aktív riportere rendelkezett-e ezzel a hozzájárulással, nem tudhatjuk, de ez már legyen az ő gondja.

Ellenben az, hogy egy egyszerű televíziós műsor feláldoz egy gyereket a nézettség oltárán - ostobaságuknak, érzéketlenségüknek, minimális felelősségtudatuknak köszönhetően - már a mi ügyünk. Valamennyiünkké, akik nézzük ezt a műsort.
Az ilyen híradásokra egyetlen válasz lehet.
Egy apró kis katt a távirányítón.
Egy apró kis katt a fejünkben.
Egy rövidke mondat neonfénnyel a homlokunkra tetoválva: ELÉG!