Az életemet anyám tette tönkre. Az első szerelmes éjszakámon az ő hangját halottam egyre, azt sziszegte: nehogy azt gondold, hogy a szerelem olyan jó. Ő hazudott bennem, amikor színleltem a boldog szeretőt, és gúnyosan vigyorgott a fürdőszobában, amikor a zuhanyt szorítottam, amivel magam magamnak tudtam csak örömet okozni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.